Rólam, avagy ki van a név mögött
Gyerekkorom óta szeretem a régi történeteket hallgatni, és olvasni. Nem véletlenül fordultam a történelem felé. A világ, és magyar történelem minden szegletéből van olyan téma, ami feltudja kelteni az érdeklődésemet. Napjainkban többnyire helytörténeti, életrajzi, és katonatörténeti dolgokban igyekszem kamatoztatni a tudásomat.
Az első lépéseim a történelem felé
Talán 10 éves lehettem mikor szüleimtől kaptam egy könyvet, melynek címe ez volt: Két pogány közt. Abban a tanévben először jártam szinte Budapesten, és a Dunakanyarban is, ahol számos nevezetes városban jártam, mint Visegrád, Szentendre, vagy éppen Esztergom. Már akkor is eléggé jól tudtam dolgokat. Valahogy így kezdődött, majd egy rövidebb megtorpanás után visszataláltam a történelem iránti szeretethez.
Honnan ered a nevem?
A történelem régóta érdekelt, és a töris onnan jött, mert ezt a szép tudományt egymás között diákként "töri"-nek neveztük, és mivel ezzel foglalkozom, hozzátettem az "s" betűt is.
A "kicsi" szónak is meg van a maga története. Sorkatonai szolgálatom idején történt, mikor a megbízott századparancsnokom reggel a szokásos köszöntés - Erőt, egészséget! - után úgy köszönt vissza nekem, hogy "Jó reggelt, kicsi!". Ez valahogy megragadt. Mivel nem vagyok túl magas - átlagos magasságú - így megtartottam ezt a jelzőt.
A helytörténet iránti érdeklődés kezdetei
2005 tavaszán már főiskolás voltam, amikor bekerült a kurzusaim közé a helytörténetírás. Egy fiatal oktató volt megnevezve a kurzusfelelősnek. A leadott dolgozatomat felajánlotta megjelentetésre. Ezt követően a főszerkesztővel - aki szintén egy fiatal oktató volt - való egyeztetés után, ez a dolgozatom később megjelent, és elindított abba az irányba, hogy komolyabban foglalkozzak ezzel a részével a történettudománynak. Azóta találkoztam hozzám hasonló érdeklődésű emberekkel is, és írtam más helytörténeti jellegű tanulmányt. Nem is egy félbehagyott munkám van a fiókom mélyén, mely befejezésre vár, és egyszer be is fogom őket fejezni.
Kapcsolat a Magyar Honvédséggel
Ez is egy régi történet. Szinte végzős főiskolás voltam, amikor megkerestem a szegedi honvéd egyesületet, hogy szeretnék kicsit többet megtudni az egykori szegedi műszaki katonai dandárról. Szerencsémre partnerre leltem az elnökben, és a csapat tagjainak egy részében. Azóta igyekszem mindent megtenni, hogy Szeged város katonai múltja ne merüljön feledésbe. Tartottam már jó párszor emlékbeszédet, melyért köszönet illeti az egyesület vezetőit, és tagságát is a bizalomért. Nekik is köszönhető életem eddigi legnagyobb elismerése, és az is, hogy pártoló tagjuk lehetek, és a bajtársias segítségüket is nagyra tudom értékelni. Próbálom megőrizni a szegedi műszaki katonák emlékét is, de mivel a megye elég nagy, akár már egykori város (Hódmezővásárhely, Szentes) katonai történetéből próbálok majd fejezeteket kiragadni.