Kicsit elveszve

Tudom, hogy jó ideje nem írtam, de most szeretném a csendet megtörni. Valójában mióta leadtam az utolsó cikkemet véglegesítésre, nem sok minden történt körülöttem. Talán betudható volt ez annak is, ami történik mostanában. Nagyon kezd már unalmas lenni az élet, hogy el vágva érzem magam attól, amit szeretnék csinálni. Legalább addig is van miről ötletelnem. az ötleteléseimet leginkább megvalósítás kezdi követni egy bizonyos pontig.

Ezt a megállást nem én eszközöltem ki, hanem maga az élet hozza most az, hogy "Állj!". A legbosszantóbb talán, hogy ellene nem igen tudok tenni addig, amíg odafent "Tovább"-ot nem intenek. Olyannak érzem magam, mint az a vonat, amelynek addig kell állnia, amíg a forgalmi akadály el nem hárul. Aztán persze, ha az akadály megszűnik, a legjobb lenne ha senki nem állna az utamba, és az akadályaimat átugorva tudja folytatni, amit már elkezdtem.