Alakulóban

Korábbi bejegyzésemben tettem utalást arra, hogy társszerző lehetek egy kiadványban. Nos a helyzet úgy hozta, hogy egy komoly intézet munkatársa keresett fel, hogy akkor elvállalnám-e azt feladatot, amiről a munkatársával már beszéltem. Persze felvázoltam neki, hogy én miként képzelem el az egészet, és természetesen, hogyan tudnám megvalósítani. 

Minden esetre most várom, hogy jelezzenek vissza, hogy ők miként gondolták az egészet. A legnehezebb talán most ez az egészben, hogy majd igyekeznem kell összekoordinálnom más egyéb dolgokkal is. Nem szokásom a magánéletemet kibeszélni itten, és nem is fogom. Egy biztos, hogy kemény dió lesz, és remélem nem fog a fogam úgymond beletörni. Ha valaki ez miatt a későbbiekben kirekeszt, csak sajnálni tudom a butaságáért.

Az, hogy ebből most mi fog kisülni, idővel kiderül. A végeredményről majd itt a blogban olvashattok, ahogy az eddig dolgaimról is.